Scroll to top

Ellenállás kontra elfogadás


Tünde - 2021-03-14 - 0 comments

« Engem senki sem győzhet le, mert elfogadtam a vereséget, és nem vágyom semmilyen győzelemre. » Lao-ce

 

Le lehet győzni azt, aki elfogadta a vereséget ? Ez teljesen lehetetlen, mert aki elfogadta a vereséget, már nem harcol. A világot már nem harctérként éli meg, mar nem választ győztes és vesztes közül, már nem éli meg fájdalomként vagy diadalként helyzetét. Lemond a kifejlethez fűződő vágyairól, elengedi az élethez, sorshoz, Istenhez …támasztott elvárásait, és egyszerűen feloldódik, megadja magát annak, ami jön, ami van, ami megmutatja magát. Ha győzelem, akkor annak, ha vereség, akkor annak. Már mindegy számára.

Amikor megtaláltam azt a férfit, akit szívemmel, lelkemmel, testemmel szeretni tudtam, hihetetlen erővel tört fel belőlem a vágy a közös gyeremek áldásra.

A vágyat azonban nem követte a test.

Vetélések, méhenkivüli terhességek, többszöri műtétek és végül orvosi diagnosztika : másodlagos sterilitás. Az orvosok kimondták, hogy csak külső, orvosi beavatkozással lehet gyermekünk.

Akkor a vágy, az élet átadása, az anyává válás vezérelt, így nem volt kérdés meddig megyek el. Bármeddig, gondoltam, csak beteljesüljön vágyam. Beleálltam hát egy prokreációs orvosi programba. Hosszú hónapokon át tartó hormonális kezelésnek vetettem alá magam. Medikalizálodott rengeteg fájdalom kiséretében az élet talán egyik legnagyobb szentsége. Nemcsak medikalizálódott, hanem kívülre helyeződött az irányítás, hagytam, hogy orvosok mondják meg, mikor és hogyan probálkozzunk.

A spontaneitást felváltotta az állandó méricskélés, a különböző időszakok kivárása, betartása. Minden egyes ciklus végét a kudarc élménye, a tehetetlenség érzése, a csalodottság fogsága kísérte.

Majd a testem feladta. Nem bírta el a hormonokat, a stresszt, az elégedetlenséget, a beteljesületlen vágyak súlyát. Illetve nem feladtam, hanem megadtam magam annak a lehetőségnek, miszerint nem ajándékozhatom meg életem párját a gyermekáldással.

Elfogadtam ezt, lemondtam a vágyamról és egy fél éven belül egy fantasztikus csoda lény kezdte meg földi életét szívem alatt.

20 év távlatából az akkori lelki dinamikám motorja a fájdalom, az önsajnálat volt.

Ha bármelyik vágyunk beteljesülését vagy beteljesületlenségét egyformán el tudjuk fogadni, egy olyan elengedett létállapotba kerülünk, amikor is olyan könnyedekké, súlytalanná válunk, hogy már nem fejtünk ki ellenállást az élettel szemben, azzal szemben, ami megjelenik éltünkben, csak egyszerűen hagyjuk, hogy sodorjon bennünket, csak hagyjuk, hogy megtörténjen velünk. S az, ami megtörténik, bármi legyen is az, mély hálával tölt el bennünket.

 

 

Talákoztál már ezzel a létállapottal ?

Szívesen megosztanád a connection-now közösségével ?

Küld el nekem a [email protected] címre.

Related posts