Melyik újjamat harapjam meg ?

Mit teszel egy olyan helyzetben amikor a belső erkölcsi tartásod határozottan ellenzi a lopást, de ahhoz, hogy szeretteidnek ételt juttass, csak a lopás bizonyul az egyetlen lehetséges útnak ?  Hagyod, hogy éhen haljanak, vagy feladod elveidet és lopsz ?

Mit teszel háború idején, amikor az országodat lerohanja az ellenség, de te nem akarsz fegyvert fogni, mert tudod, hogy más életének kioltása bűn. Kitartasz meggyőződésed mellett vagy fegyvert fogsz ?

Mit teszel, akkor, amikor a sors kereke fordul, te kerülsz erős pozícióba és alkalmad van visszavágni ádáz ellenségednek, aki éveken át szenvedtetett ? Kapsz az alkalmon és minden szenvedést, amit neked okozott visszaadod neki, vagy esetleg meglátod, hogy így csak kihasználnád a gyengébbet és feladod bosszú vágyadat ? 

Sorolhatnám a megosztó élethelyzeteket. Van belőlük bőven. Nem a lista a fontos, hanem az, hogy rálátsz-e arra, hogy a dolgok milyensége a helyzettől függ, tehát teljesen relatív ?

Mi határozzuk meg gondolatainkkal és azonosulásainkkal a helyzetek milyenségét. Minden élethelyzetben, ha tudatosítani tudjuk mivé / kivé válunk gondolataink, érzelmi reakcióink, azonosulásaink által, akkor látjuk, azt az én képet, melyet létrehozunk általuk.

Ha ezt megérted, nem teszel a jelenségekre ítélet alkotást, nem állsz neki elemezni a helyzeteket, nem rontod el a tapasztalatot.

Ekkor láthatod meg, hogy a léleknek nincs szilárd tartalma ! Az éberséged határozza meg minek a szolgálatába állítod gondolataidat, érzelmeidet, cselekedeteidet. Felelős vagy értük, akár tudatában vagy ennek, akár nem !

Tedd fel magadnak a kérdést : ha szembe találkoznál azzal az én képpel, mely így vagy úgy döntött egy éles helyzetben, el tudnád -e feltétel nélkül fogadni, együtt tudnál vele élni ?