A Sziszifuszi mítoszok
Az, hogy jót vagy rosszat gondolunk valamiről vagy valakiről annak a függvénye, hogy azt érezzük emel vagy süllyeszt bennünket. Véleményt alkotunk, és ez a vélemény belénk ég. Ha újra belekerülünk egy hasonló helyzetbe, akkor már nem a valóságot látjuk, hanem azt a véleményt, ítélkezést, amit előzőleg létrehoztunk. Olyan ez, mint a tükör, amibe beleég egy kép és ennek következtében képtelenné válik azt mutatni, ami előtte megjelenik.
Amig ragaszkodunk ezekhez a képekhez, azonosulásaink meg fogják akadályozni, hogy mást lássunk mint, amit előzetesen rögzítettük.
A Sziszifuszi mítoszok szimbolizálják azokat a belső képeket, melyek ciklikusan megismétlődnek, melyekbe beleragadtunk, melyekhez ragaszkodunk. Ha nem lenne újbóli nekilendülő görgetés, akkor mi lenne?
Megszűnnének az áldozati minták, a beteljesületlen sors minták. Ekkor kénytelenek lennénk belátni mivel – hogyan hozzuk létre az azonosulásokat, a mintákat. Ha rálátnánk mivel teremtjük meg őket, tudnánk velük mit kezdeni, mert nem kényszerből, ragaszkodásból azonosulásból hoznánk létre a valóságról alkotott képeinket, hanem a tisztánlátásból, felismerésből, belátásból.
Te mit görgetsz újra és újra?
Jelentkezni az alábbi e-mail en lehetséges.
