Magamról

Az, aki uralja sorsát tisztán látja merre, hogyan,

Égig érő faként nyújtózik a csillagokig.

Lábait megveti az emberi létezés titokzatos útjain.

Hetedhét országon át bátor szívvel utazik.

Mint sokan mások én is úton vagyok. Apránként ráébredek arra, mennyire fontos megerősödni ahhoz, hogy szembe tudjak nézni a valósággal pont úgy ahogyan van, hogy lepésről lépésre megtapasztalhassam, ki / mi vagyok valójában, miért születtem ebbe a testbe, épp az én szüleimhez, miért pont páromat választottam útitársnak, miért születtek gyermekeink hozzánk, mi a dolgom a magyar és francia lélekcsoporttal?

Amikor megjelentek bennem ezek a kérdések váltam keresővé. Sok tanfolyamon vettem részt, találkoztam különböző tanítókkal és tanításokkal, sok élethelyzetbe kerültem, melyekben alkalmam volt megtapasztalni melyik hogyan működik bennem, milyen konkrét menedéket nyújtanak számomra ahhoz, hogy kevésbé szenvedjek és szenvedtessek.

Egy idő után vált világossá bennem az a felismerés, hogy mennyire egyszerű az út. Egyszerűségéből fakadóan sokáig nem vettem komolyan, szinte automatikusan ellenálltam neki, mert ego-elmém elhitette velem, hogy még nem rendelkezek elég tudassál, hogy valami egészen különleges áttörésnek kell megtörténnie a változáshoz, hogy nem vagyok elég jó, még mindig hiányzik valami, valamit még nem értem el a teljességhez…ugye ismerős ezek a mondatok? Talán már te is felismerted már, hogy ezek az ego játékszerei!

Ma az irány vetélem és segítői jelenlétem a megfigyelésen alapul, mely menedéket ad annak a térnek, ahol ezek a játékok lelepleződnek. Semmi különleges nem kell mind ehhez. Elegendő a csendes, letisztult megfigyelés / jelenlét, melyben minden természetes módon áramlik, ha nem adjuk át az ego elmének az irányítást!

Ebből a nézőpontból tulajdonképpen minden élőlény a tanítónkká válik. Egy hajnali madár trilla, egy zajos reggeli zsúfolt metró, egy ideges szomszéd…és sorolhatnám a végtelenségig.

Hálásan köszönöm szüleimnek az életet, amit kaptam és amit nem kaptam meg, ex partneremnek, mert felébredhettem a remény illúziójából, gyermekeimnek, mert az önzetlenség és a lemondást gyakorolhatom általuk, családomnak, mert felismertem a távolság tanítását, hazámnak, mert a magyar lélek csoport lelkem habarcsa, és befogadó hazámnak, mert tanít a toleranciára és az elfogadásra. Köszönöm mindenkinek, hogy tükröt tart elém, melyben megláthatom saját téves nézeteimet, hiedelmeimet és zárványaimat, melyek ösztökélnek engem, hogy haza találjak az élet áramlásába szabadon, békében, teljességben!

Különösképpen hálával tartozom tanítóimnak Bert Hellingernek, Sophie Hellingernek, Alfred Ramodának, Dimitris Stavropoulosznak, hogy elmélyülhettem a család rendszereket működtető dinamikákban. Meghajolok Osho, Thomas Merton, Frank M. Wanderer és még nagyon sok tanító és tanítás előtt, valamint minden érző lény előtt, akik segítettek és segítenek a felébredésben!

Ha ebben tudok segíteni valakinek, szeretettel várom egyéni/ online és csoportos foglalkozásaimon!

Széplaki-Kurtán Tünde
Alapító

Ars Poetica